200. výročie narodenia významného maďarského básnika Sándora Petőfiho , ktorého meno je navždy späté s revolúciou v roku 1848, nás núti zamyslieť sa nad poslaním básnika v 19. storočí na území Rakúsko – uhorskej monarchie nazývanej aj „žalárom národov“. Úlohou školy je okrem iného naučiť žiakov vážiť si fakty, schopnosť vyhodnotiť ich a kriticky myslieť. Históriu a spoločné dejiny treba vidieť v širších súvislostiach a neprijímať zjednodušené pravdy a výroky.
Hodnotu života nemeriame počtom rokov, ale tým, čo po nás zostane. Sándor Petőfi nesporne patrí medzi najväčších maďarských básnikov európskeho formátu, hoci umrel tragicky a veľmi skoro vo veku 27 rokov. Na území monarchie bola dvoj – a viacjazyčnosť bežným javom, jeho matka bola Slovenka z Turca, otec pochádzal zo Srbska. Na jednom mieste spomenul okrem iného aj to, že „jazyk mojej matky znie ako zurčiaci potôčik...“ Od roku 1838 navštevoval lýceum v Banskej Štiavnici, čoho dôkazom je pamätná tabuľa na priečelí budovy. V tomto multietnickom prostredí ho viac ako preklady z latinčiny zaujímali divadelné predstavenia nemecky hovoriaceho divadelného súboru v meste. Jeho vzťah k divadlu bol taký silný, že kvôli vstupenke bol schopný rozpredať svoje osobné veci. Jedným z vrcholov jeho diela je báseň Nemzeti dal / Národná pieseň /, ktorú písal ako prológ revolúcie v marci 1848. Od hľadania slobody vlastného národa dospel k poznaniu, že sloboda je univerzálnou hodnotou. Druhým vrcholom je nesporne básnická skladba Apoštol, ktorú si v slovenčine možno prečítať v skvelom preklade Emila B. Lukáča. Zobrazuje tragický osud revolucionára, ktorý predbehol svoju dobu, ale aj chudobu neskutočných rozmerov a hladovanie detí . Dialóg otca a syna budete už navždy nosiť v sebe a dotkne sa vás na najhlbších miestach.
Pamätná hodina skončila literárnym kvízom a poznaním, že čítanie poézie obohacuje náš život a prehlbuje naše poznanie o dobách, v ktorých žili naši predkovia.
PETŐFI 200 - „ Jogot tehát, emberjogot a népnek „
Aki magyarul azt mondja : költő – mindenekelőtt Petőfire gondol. Attól kezdve, hogy belépett az irodalomba, szüntelenül jelen van. Verseinek egy része nemcsak közismert, de népdallá vált, amelyről sokan azt sem tudják, hogy Petőfi írta. Petőfi költői programja egyértelműen a nép felemelkedése és felszabadítása volt, formájában pedig a népköltészetet követte. Témáit a nép életéből, nyelvét a néptől vette, szeme a nép szemével nézte a világot. A róla írt kritikák, cikkek, tanulmányok, könyvek könyvtárat tesznek ki és minden korban új szempontokat tesznek hozzá a hagyományokhoz.
Petőfi kiemelkedő irodalmi munkásságával nemcsak a XIX. századi magyar irodalom népi-nemzeti költője lett, hanem a század európai költészetében is kimagasló helyet foglal el. Külföldön mindmáig ő a legismertebb, legtöbbet fordított magyar költő. Versei kb. 50 nyelven eljutottak a világ minden tájára.
Petőfi munkásságát irodalmi vetélkedő keretein belül ismételtük át. Ezt követően mindenki felsorolta kedvenc verseit és megemlékezett az egykori magyartanáráról – ez volt az óra legmeghatóbb része.
Alica Balogová a žiaci II. B triedy
